Tanulni jó és fejlődni mindig kell.
Miután hazajöttem, volt aki megkérdezte, hogy így 17 év sminktetoválás után vajon mi szükségem lehet továbbképzésre? Mi újat tudnak tanítani, mutatni? Az az igazság, hogy tanulás és fejlődés nélkül nem érdemes… dolgozni és élni. Szerintem. Mert a munkában épp úgy, mint a magánéletben, az embert a fejlődés iránti kíváncsiság és vágy viszi előre. Jó érzés tudni, hogy visz az utad valamerre, és mindig lehetsz jobb, ügyesebb, egyedibb, és még sorolhatnám.
Ha konkrétan a sminktetoválásra gondolok, akkor jelen esetben nem is kimondottan az újdonság varázsán, hanem a technikai finomításokon volt/van a hangsúly. A cél, hogy a sminktetoválás, mint esztétikai beavatkozás, minél művészibb, precízebb, lágyabb legyen. Ezáltal sokkal természetesebb is. A sminktetoválás számomra az arc láthatatlan, művészi megszépítése – ahogy mondani szoktam.
És nem utolsó sorban hihetetlenül inspiráló érzés olyan emberektől tanulni, akik igazi művészei ennek a szakmának. Előrehaladottabb nézeteket vallanak és kifinomultabb módszereket alkalmaznak, mint azok, akik munkájuk kezdete óta mindent úgyanúgy csinálnak. Tudom, a rutin… de nem szabad a rutint hagyni felelülkerekedni. A cél ugyanazt más szemszögből látni, észrevenni a legapróbb különbségeket is, amitől másképpen kell megalkotni a különböző munkákat. Én a mai napig úgy állok hozzá minden Vendégemhez, mintha először tetoválnék – csak sokkal magabiztosabb vagyok. De mindenki egyedi, és az egyéni vonásokat igenis figyelembe kell venni, nincsenek sablonok. Minden egyes „mesterképzésen” ettől a sablontól igyekszem eltávolódni és létrehozni magamban az egyediséget.
Ez alkalommal azért vitt az utam Tallinnba, mert ott dolgozik egy olyan sminktetováló művész, akinek számomra példaértékűek a munkái. Két intenzív napot töltöttünk együtt a gyakorlatra fókuszálva, privát képzés keretein belül. Mindkét napon reggel 9 órától este 8 óráig dolgoztunk, tanultunk. Bevallom, nagyon intenzív és fárasztó volt, de hihetetlen mennyiségű tudásra tettem szert. A fő hangsúly a szemöldökön és a szemhéjon volt.
Ami pedig a továbbképzéseket úgy általában illeti, hiszem, hogy nyitottnak kell lenni és megragadni a (tanulási) lehetőségeket, amelyek által tapasztaltabbak lehetünk. Amióta hazajöttem, folyamatosan ötletelek, és igyekszem minden apró ötletet, gondolatot megfogalmazni, abból amit hallottam és láttam. Összegzek, és szépen lassan már alkalmazni is kezdem a tanultakat. Gyakorlok, rajzolok minden lehetséges formán és eszközzel. Az idő majd meghozza, hogy mit tudok mindebből hasznosítani, illetve a saját stílusomra „lefordítani”. Kipróbálni az újat, de közben megőrizni a sajátos stílusjegyeimet. Számomra ez jelenti a fejlődést.
Érdekelhet még
