Avagy végre elérkezett az én napom…
Ahogy az egyik ismerősöm fogalmazott „Csoda, hogy eddig ellen tudtál állni a kísértésnek, hiszen Te minden nap tűzközelben vagy.” Ez így igaz. Zsuzsi mellett sok-sok elégedett arcot látok, és én is végigkísérhetem az átalakulásokat. De mint a Hölgyek nagy többsége, én sem egy éjszaka leforgása alatt döntöttem el, hogy szemhéjkontúr tetoválást szeretnék. De aztán amikor eldöntöttem, legszívesebben azonnal „tű alá” feküdtem volna.
Most, hogy „túléltem”, úgy gondoltam, én is elmesélem, hogy mit tapasztaltam, annak reményében, hogy ezzel segíthetek a döntésben azoknak, akik most még csak fontolgatják a sminktetoválást. 🙂
Amit legelőször kiemelnék: A szemhéjtetoválás nem fáj! És ez valami hihetetlenül klassz meglepetés volt számomra. A Vendégektől eddig is tudtam, hogy pozitívan csalódnak a fájdalomérzetben, de most már én is állíthatom, hogy semmiség az egész. Bármikor újra megcsináltatnám. 🙂
De kezdem inkább a legelejétől. Úgy hiszem, hogy fejben dől el minden. Csak hozzáállás kérdése, hogy miként vágunk neki a sminktetoválásnak, és ezzel együtt a szépülésnek. Van, aki attól tart, hogy fájni fog, mások amiatt aggódnak, hogy utána néhány napig látszani fog a friss tetoválás, vagy esetleg az a gond, hogy emiatt nem lehet sportolni vagy strandra menni, amíg a gyógyulási folyamat tart. Hozzátenném, ez mindössze 1-2 hetet jelent.
Legyünk őszinték. Biztos vagyok benne, hogy egy erős, határozott Nőnek, aki igenis eldöntötte, hogy szépülni vágyik, meg se kottyan az a kb. félórás-órás kellemetlenség, amit a tetoválás okoz. És azt se hinném, hogy nem lehet kibírni egy hetet pl. napozás nélkül.
A „lemondásokért” cserébe utána a jutalmunk az, hogy hosszú hónapokig, évekig csinosan ébredünk, és bármikor nézünk tükörbe, elégedett mosollyal tehetjük. A gondtalan strandolásról, sportolásról nem is beszélve. Hát, nem éri meg inkább hosszú távon gondolkodni?
Ha erre fókuszálunk tetoválás közben, azt gondolom, az a kis kellemetlenség igazán jelentéktelenné válik…
De tudom, hogy mindenki konkrétumot szeretne hallani, ami megnyugtatná, hogy nincs mitől tartania. Ám legyen! Az érzés, amit sminktetoválás közben tapasztaltam, fájdalomnak egyáltalán nem nevezhető. Hallottam a tetováló gép pici zümmögését, és éreztem a rezgését a szememen. Közben arra gondoltam, hogy hihetetlen, hogy most épp tűvel érintkezik a bőröm, és én ebből csak 1-1 ponton érzek valamit. Mondhatni a festék törölgetése kellemetlenebb volt, mint maga a tetoválás.
Igaz, az is sokat számított, hogy Zsuzsi gondosan odafigyelt arra, hogy mindig elmondja mi következik, mi fog pontosan történni, és mire figyeljek oda. Habár már számtalanszor „asszisztáltam végig” a sminktetoválást, én magam még nem tapasztaltam. Az is fontos volt, hogy Zsuzsi elmondta, milyen tempóban haladunk, és mennyi van még a végéig. Én csak a végeredményre gondoltam és izgatottan vártam, hogy a tükörben megnézzem milyen lett. Félúton elégedetten rá is pillantottam, hogy ott van végre az a gyönyörű tusvonal és marad is. 🙂
Amikor elkészültünk, következett a fotózás, és megállapítottuk, hogy még a közeli fotókon is szinte alig látszik, hogy frissen lett tetoválva a szemem.
Hiszen tudtam, hogy utána a duzzanat mértéke egyénfüggő. Szerencsére nekem nem volt vészes. Olyannyira nem, hogy sminktetoválás után egyenesen egy étterembe mentünk, és nem tapasztaltam, hogy megijedtek volna tőlem az emberek. 🙂 Tehát kár minden programot lefújni a sminktetoválás miatt.
Hogy mit éreztem később? A nap további részében se fájt a szemem, inkább csak húzódott, és nehezebbnek éreztem a szemhéjam. Furcsa érzés, de nem fájdalmas. Ez a lényeg. Hozzátenném, hogy senki nem vette észre, mi történt, csak akit előtte beavattam.
Másnap reggel picit duzzadtabb volt a szemem, mintha jól kisírtam volna. Pedig maximum örömömben tehettem volna. Azonnal megittam egy Calcium-Sandoz pezsgőtablettát, az sokat segített. A duzzanat folyamatosan enyhült, és a tetoválás után 2-3 nappal pedig már szépen el is múlt. Csak egy vékony varréteg képződött a szemhéjamon, ami a gyógyulási folyamat természetes része. Ilyenkor már csak napok kérdése, és a var leválik, a tetoválás pedig szép, egyenletes lesz.
Innentől kezdve már csak türelemjáték az egész. Izgatottan várni, hogy hamarosan tökéletes formájában mutatkozzon meg a kis szépség.
Mostanra már teljesen meggyógyult, és szuper érzés reggel úgy belenézni a tükörbe, hogy egy gyönyörű tusvonal emeli ki a tekintetem. Egész nap változatlanul ott van, nem maszatolódik el, hibátlan. Egy kis szempillaspirál és tökéletes a sminkem. Imádom!
Pontosan erre vágytam.
A legnagyobb tanulság: Kár egy percig is gondolkodni rajta… 🙂
Hajrá, Lányok!
Üdv, Hermina
Érdekelhet még
